2019. november 16.

A nagy digitális lomtalanítás

1997-től voltak CD-n mentéseim, amiken még a DOS-os dolgaim is megvoltak. Ez 69 CD és 10 DVD volt. Vettem egy nagy levegőt, bemásoltam a őket a gépre, megkapták a jelszavas tömörítést (az első mentések még sima fájlmásolások voltak, sokszor az egész vincseszterről, hiszen simán kifért egy CD-re), és részint a gépen, részint a felhőbe fellőve biztonságban vannak, a CD-k már nem kellettek, meg is semmisítettem őket.
Ami a visszaolvashatóságot illeti, pár CD-t egyáltalán nem tudtam elolvasni, párról meg csak a fájlok egy részét. Ja, és a víruskereső nyavalygott pár régi programnál, hogy vírusos, ami valószínűleg nem nem igaz, mert az akkori kergetőknek nem volt velük semmi baja.
Nagyon jó könyv alakú, lapozható, cipzáros tartókban voltak, amik így felszabadultak. Átraktam beléjük (plusz kellett még venni kettőt) a műsoros DVD-ket, és azoknak a tokjait kidobtam. Sokkal kisebb helyen elférnek így, és sokkal könnyebben át tudom nézni milyen filmjeink vannak. Hát, volt pár meglepetés!
A zenei CD-ket is megrostáltuk, abból csak 70 darab kapott kegyelmet (bár azokat se nagyon fogjuk hallgatni), a többit kidobtuk. Szívesen odaadtuk volna valakinek, de a kutyának nem kellettek.
Kidobtuk az összes műsoros VHS videokazettát is, mert az se kellett senkinek. A zenei kazettákra is ez a sors vár, ott is csak pár tucat fog kegyelmet kapni, nosztalgiából. A zenei kazettákat még le tudnánk épp hallgatni (a VHS-t már nem tudjuk lejátszani), de hát attól a minőségtől már nagyon elszoktunk.
Mindezek eredményeképp elég jelentős hely szabadult fel a polcokon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése