Negyvenkettő - mondta Bölcs Elme végtelen méltósággal és hidegvérrel.
Mindenki ismeri, mindenki szereti. Maga a válaszhoz vezető út, és a következmények meg bőségesen adnak lehetőséget filozofálgatásra is. De nem ezért idéztem, hanem mert engem ez a válasz legalább annyira meglepett, mint a pándimenzionális lényeket. Ha nem jobban. Mégpedig azért, mert én elég sajátságos és bensőséges viszonyt ápolok a 42-es számmal. Ez a szám ébresztett rá először, mennyire sérülékeny is a tudásom, mennyire buta is tudok lenni. Hogy hogyan? Következzék hát a mese.