2014. február 11.

Talán csak szerencsénk volt az indulásnál

Úgy gondoljuk, sokkal okosabbak vagyunk az állatoknál. De ha mi okosodtunk, fejlődtünk az idők folyamán, akkor ők is. És még utol is érhetnek minket. Talán csak szerencsénk volt az indulásnál.

Réges-régen minden lény egy mocsárban dagonyázott, emberek, állatok. Aztán elkezdtünk kimászni a partra, persze a ragadós, húzós mocsárban minden lépés nehezen ment, sokáig tartott. Nagyon lassan közeledett a part, sekélyebb lett a mocsár, kicsit gyorsabba lehetett haladni. Akik közelebb voltak a parthoz eltávolodtak a még beljebb lévő társaiktól. Aztán a partra érők már szaladni is tudtak, messze elhagyva a mocsárban lévőket. De amikor a többiek is kiérnek és futni kezdenek, kiderülhet, ők futnak gyorsabban az elsőnek kiérőknél. Akkor csökkenni fog a távolság, sőt be is hozhatják az elsőket. Sőt még újabb mocsarak is lehetnek előttünk.

Talán az ember mászott ki elsőnek a tudatlanság mocsarából a tudás partjára. De ki fognak jönni a többiek is, a delfinek, a kutyák, a varjúk, és onnantól gyorsabban is haladhatnak a megismerés útján, mint az ember.