2012. július 31.

Hülyeséggel egy tekintet alá eső szövegértés

Törvényeink szövegezése sajnos nem könnyíti meg a megértésüket. (Ugye milyen finoman fogalmaztam?) Nincs annál szomorúbb, mint mikor egy törvény értelmezésén hónapokig vitatkoznak azok, akiknek ezt kapásból alkalmazni kéne tudni. Mit várjunk az egyszeri számlát vagy blokkot adó emberkétől, ha a könyvszakértők hetekig vitatják az áfatörvény egyes pontjait.

De a hülye szövegezés kialakított egy rendkívül nevetséges védekezési mechanizmust az emberekben. Ha valami nem világos, nem érthető, hogy mi jelent, mi tartozik oda, akkor szó szerint használják a törvény vagy jogszabály szövegét. Szoftverpályázatoknál gyakran a pályázat szövegébe nem a szoftver moduljai és saját megnevezései kerülnek, hanem a kiírásban használt megfogalmazás, ami kicsit nehezen értelmezhető ugyan, de biztos, ami biztos.

De a legszebb szörnyűségek mégiscsak a számlázás körül születnek. Pár éve egy ideig minden korrekciós számlát (jóváíró, visszáru, sztornó) helyesbítő számlának hívtak, de ez hamar elmúlt és csak bemelegítés volt. Az igazi csúcs a sztornó számla szabályozásának legutóbbi változásával jött el. Ez alapvetően enyhíteni akart a rettenetesen szigorú szabályozáson, és lényegében bármilyen formában megengedte a számlák helyesbítését, de aztán mégiscsak megkövetelt bizonyos számla-szerű alaki kellékeket, megjegyezvén, hogy az ilyen iratok a számlával egy tekintet alá esnek. (Magyarul ezt úgy mondanák egyébként, hogy számlaként kell kezelni őket.) És hát meg is született a gyönyörű megoldás, van aki eztán nem az írta a helyesbítő bizonylatra, hogy Sztornó számla, hanem hogy Számlával egy tekintet alá eső okirat.