2012. április 22.

A billentyűzet jövője

Az okostelefonok, tabletek és velük az érintőképernyők gyors terjedése vissza fog hatni a jól megszokott billentyűzetre is. Sőt nemcsak a számítógép billentyűzet, hanem minden más, gombokat tartalmazó fizikai billentyűzet jövőjére is. Nos, a jövő sötét a billentyűzetek szempontjából, ha billentyűzetgyár részvényed van add el, amíg nem késő. Az érintőképernyő az egyszerűbb esetekben, ahol nem kell sokat gépelni (tájékoztató táblák) már most is kiszorította a gombokat tartalmazó klaviatúrát, mert így az információs felület könnyen programozható és a válaszoktól függően módosítható. Ahol sokat kell gépelni ott három érvet szoktak felhozni a hagyományos billentyűzet megmaradása mellett:
  1. megszokott, mindenki által jól ismert elrendezés
  2. megfelelő méret, ami igazodik az ujjaink méretéhez
  3. a billentyűleütés jó érzékelhetősége
Egyebekben egy programozható, változó elrendezésű felület nyilván előnyösebb, elég ha csak a nyelvek közti egyszerű váltásra gondolunk.
De vegyük sorra a fenti érveket:

1. megszokott, mindenki ismeri: Ez igazából nem előny, hanem kényszer. Hiába lenne egy olyan billentyűzetem, ami nekem jobb, mégis kell ismernem a megszokott QWERTY klaviatúrát, mert a fizikai billentyűzet nem cserélhető, a sajátomat cipelni mindenhova rettentő kényelmetlen lenne. Már most is vannak jobb és hatékonyabb elrendezések (Dvorak például), de kevesen használják, éppen mert nem használható bárhol. Az érintőképernyővel ez nyilván nem probléma. Talán még az is megoldható, hogy a felhőből lehívjam a saját billentyűzet elrendezésemet, vagy a telefonomban vigyem magammal, de enélkül is simán megoldható a többfajta elrendezés és kiosztás támogatása. Egy okostelefonban ma is 3-4 beviteli mód között választhatok.

2. megfelelő méret: Hát igen, az a fene sok betű sok billentyűt, az meg sok helyet igényel. Na de nem kell minden betűnek külön billentyű! Persze a buta írógépeken kellett, de a számítógépeken és egyéb okos eszközökön minek? A programozói editorok már régen képesek arra, hogy az első pár karakter és a szövegbeli helyzet alapján beírják a megfelelő szót, és a T9-es bevitel is remekül működik, ha megszokja az ember. A programnyelvek esetében persze nagyon egyszerű a helyzet ott csak pár tucat szó lehet, az is teljesen kötött szintaxissal. De a T9 és egyéb hasonló bevitelek esetén már a hétköznapi szövegek esetén is használható ez a bevitel. Sokan nem szeretik még, de annak az az oka, hogy a program még nagyon buta, sok szót nem ismer, és magyarul ráadásul a toldalékokkal is bajban van. Na de fejlődik rohamosan, és már nem csak a számbillentyűkhöz lehet a betűket rendelni, hanem kialakítható sok más, a gyors bevitelt jobban szolgáló elrendezés. És ne felejtsük el, ezek között szabadon választhatunk, mindenki a neki tetszőt és az adott feladathoz legjobbat használhatja. Egy kis tanuló képességet a programokba pakolva egy adott szakma vagy cég sajátos, gyakran használt szókészletének bevitele is nagyon meggyorsítható.

3. a billentyűleütés visszajelzése: A gyors gépeléshez az is kell, biztosak lehessünk benne, hogy a leütést fogadta a gép. Nem jó, ha ehhez nézni kell a monitort. Az a jó, ha maga a billentyűzet jelez vissza, hanggal (az Ocean Mind programban rendes írógéphang van a gépeléskor, nagyon jó!), vagy egyéb módon. Az érintőképernyőnek erre több lehetősége is van, például kicsit bizseregtetheti az ujjunkat vagy megrezdülhet a hangadás mellett. A szókitalálós, T9-es bevitelnél a gyorsaságot amúgy sem a nagyon gyors billentyűzés, hanem a gyors és okos szókitalálás biztosítja, ezért ott, bár jó ha van, de csökken a leütés visszajelzésének a fontossága.

Mindent összevetve, szerintem az érintőképernyő meg fogja változtatni a gépelést, azaz a szövegek számítógépbe (vagy felhőbe, vagy csuda tudja milyen eszközökbe) való juttatását. A jó öreg írógépeket kiszorító klaviatúra is nyugdíjba megy nemsokára.