2011. szeptember 22.

Pistike, a patikai só és a pí víz

A cím csalóka, nem a szomszéd Pistike tudásáról, a patikai só egészségességéről és a pí víz gyógyító hatásáról lesz szó. Hanem arról a jelenségről, ahogy és amiért elhisszük ezeket a dolgokat.

A gyógyszerész vagy az orvos nyilván kineveti vagy még inkább sajnálja azt, aki a pí víztől remél gyógyulást. Az élelmiszermérnök se tart a bolti sóval megvalósított titokzatos tömegmérgezéstől. De mindketten szívesen rábízzák Pistikére a blogjuk beindítását, hiszen milyen jópofa vicces-videós oldalt csinált magának is. És ezek a mai gyerekek már nagyon értik a számítógépet, a webet meg pláne. Az így készült weblap persze siralmas lesz, viszont jó eséllyel felbukkan egy webfejlesztő fórumon mint elrettentő példa. A profi weblapkészítők sose csináltatnának Pistikével weblapot, de az általa készített weblapon leírt titkos kálium sós összeesküvést és az ellene javallott patikai só fogyasztást, vagy a pí víz gyógyító hatását minden további nélkül elhiszik. Elég ha az oldalra ki van téve pár olvasói levél és máris hiteles minden. Még akkor is, ha maga a weblapkészítő is írt már ilyen olvasói levelet az általa készített oldalakra, vagy enyhébb esetben megdumálta valakivel, hogy írjon.

A fenti jelenségben nem az a lényeg, hogy ért-e Pistike a webszerkesztéshez, vagy mérgező-e a bolti só, vagy hatásos-e a pí víz. Hanem az, mennyire könnyen elhiszünk valamit, amihez nem értünk, és a hivatalos, szakértői vélemény mennyire nem számít, mennyire nem ébreszt még csak kételyt sem bennünk a dolog hihetőségét illetően. Egyszerűen hitelesítő ereje van a szemünkben annak, ha valami a hivatalos véleménnyel szembe megy, azzal ellentétes dolgot állít. Hiszen annyiszor átvertek minket a szakértők, három éve még a gyufa vásárláshoz is frankhitelt ajánlottak. Így aztán szépen kialakult a nem hivatalos szakértelemnek a piaca, ahol bármekkora marhaságot állíthatunk, nem kell igazolni, hiszen bőven lesz aki elhiszi, az meg már elég az üzlethez. Persze, akik az adott területhez értenek, ők sarlatánnak, gazembernek és csalónak fognak minket tartani, de ez nem gond, divatos kifejezéssel élve nem ők a célcsoportunk.

Na de nézzük másik oldalról. Nem lehet, hogy a szakértők tévednek, vagy netán szándékosan állítanak valótlanságot?  Ott az örök példa: a francia akadémia állásfoglalása a repülőgép megvalósíthatatlanságáról. Nyilván tévedhet a szakértő, sőt még hazudhat is, volt és lesz is példa mindkettőre bőven. Meg aztán a szakértői állítások sem azonos erejűek, ha azt mondom nem lehet a fénynél gyorsabban haladni, vagy hogy az eurozóna a következő években stabil marad, az mindkettő lehet szakértői állítás, de nem azonos az ellenőrizhetőségük és a bizonyítottságuk. A természeti törvények és gazdasági szabályszerűségek közötti skálán pedig nagyon sok fokozat van. Fontos felismerni, hogy egy állítás körülbelül hol van ezen a skálán, azaz mennyire erős az adott dologról a szakértők ismerete, mennyire ellenőrzött a tudása. És végül a nagy kérdés: kit fogadjunk el szakértőnek és mennyire higgyünk neki?

Először is be kell látnunk, mi magunk nem értünk az adott dologhoz, nem fogjuk tudni eldönteni melyik érv igaz és melyik nem, hiszen az alapvető ismereteknek is híján vagyunk a témában. Na de, ha nem tudunk a témáról szinte semmit, akkor hogy választjuk ki a téma szakértőjét, hogy különböztetjük meg a kontártól? Minél inkább közel áll a terület az egzakt tudományokhoz, annál könnyebb a dolgunk, egyszerűen el kell fogadnunk a tudomány játékszabályait. Nevezetesen az állítások bizonyításának módszertanát, az ellenőrzött és reprodukálható kísérleteket, és szakértőnek is azt fogadjuk el, aki eszerint a szabály szerint játszik. Ha nem ezt tesszük akkor semmi, de semmi támpontunk nem lesz arra, hogy mit érdemes elhinni és mit nem. Bármikor találkozhatunk ugyanis a korábbi állítások szöges ellentétével, amit legalább olyan vehemenciával és szakszerűnek tűnő érveléssel fog valaki védeni. És ezekről mi magunk ugyanúgy nem tudjuk eldönteni igaz-e vagy sem, mint a korábbiakról, még mindig nem lévén a terület szakértői. Netán a tiszta NaCl veszélyeiről fog beszélni valaki, és arról, hogy a patikai sóban a természetesnél kevesebb a kálium, és az komoly idegrendszeri problémákat okozhat, mert megbomlik a természetes Na/K arány. Vagy arról, hogy a mágneses térben kezelt víz emlékszik a mágnesezésre és a szervezetbe kerülve az abban lévő vizet is mágnesezi, ami károsíthat egyes szerveket.

Minél messzebb kerülünk a természettudományoktól, annál nehezebb a döntés és a szakértő kiválasztása. A kísérletek egyre kevésbé megismételhetőek, a szakértők véleménye is egyre ellentmondásosabb és egyre többféle. De azért általában van egy szakmai minimum, amit a szakértők többsége elfogad, ebben talán bízhatunk, a többi tényleg lutri. És hogy gondjaink fokozódjanak, a weben minden korábbinál sokkal nagyobb a lehetőség a valódi tudások, de az áltudások terjesztésére is. És gyakran az utóbbit könnyebb megtalálni.