2011. június 11.

Utcai harcosok és kutyusok

A kutyasétáltatásra vannak szabályok. Amiket persze nem tart be a kutya sem, bár inkább a gazdáiknak kéne. Kutya kétféle van, amelyik engedelmeskedik a gazdájának és amelyik nem. Gazda is kétféle van, amelyik tud parancsolni a kutyájának és amelyik nem. Aztán olyan kutya is van, amelyik támad az idegen kutyákra. Csati nem ilyen, ő a végtelenségig jámbor, a legkomolyabb támadás, ami az ő részéről érhet valakit, hogy alaposan megszaglássza. Ez még a macskákra is vonatkozik, bár ők ezt nem tudván szaladnak Csati elől, aki meg rohan utánuk egy kis szaglászásért.

Három év alatt, amióta Csatival sétálunk, futunk, most áprilisban érte őt az első komolyabb támadás. Lemaradt tőlem szaglászni és egy nagyobb kutya, aki már jó sarokra volt tőlünk, visszarohant és megtépte Csatit, felszakította a bőrt a lábán. A gazdája nem tudta visszahívni a bevadult kutyát. Sebtisztítás, összevarrás, tányér a nyakra, de mára már a seb is behegedt. Két napja meg két pitbull fejű kutya rontott Csatira. A gazdáik hiába voltak ott, csak annyit tudtak tenni, hogy kiabáltak nekem "rúgd föl, rúgd föl". Csatit felkaptam, a nagyobb kutya felugrott utána, de csak a mancsát érte el, szerencsére az is kicsúszott a szájából, a második kísérletre meg már el sem érte, csak az én pocakomra (oké, hájamra) harapott rá, egy kicsit meghorzsolva.
Pedig nem olyan bonyolult ez. Nem a szabályok betartása a lényeg (szájkosár a kutyára), hanem a kutya ismerete. Akinek nem engedelmeskedik tökéletesen a kutyája, az ne engedje szabadon, vagy azonnal fogja meg (fogja tudni?), ha mások jönnek arra. És legfőképp, csak olyan kutyát tartson, amit fog tudni kezelni. Ne vagánykodjon senki azzal, hogy az én kutyám nagyobb, erősebb. A kutya nem kocsi, ahol a nagyobbal, erősebbel fel lehet vágni. A jól nevelt, engedelmes kutyával lehet felvágni.