2011. június 13.

Online szűrőburok és polgári felelősség

Eli Pariser TED előadásában felhívta a figyelmet egy fontos jelenségre és rögtön nevet is adott neki. Online szűrőburoknak hívta azt, ahogy a különböző netes programok csoportosítják, rendezik a nekünk megmutatott információkat. Igen hatásos, vaskerítéses képpel mutatta meg, hogyan zártak el minket korábban az ember szerkesztők az információk egy részétől, a leomló kerítés mutatta vágyainkat, hogy az interneten nem lehet elzárni az információkat, és végül az újra megjelenő kerítés a robot szerkesztővel szimbolizálta a korábbinál is rettentőbb valóságot.
Nagyon tanulságos előadás, érdemes alaposan végiggondolni az elhangzottakat. Az állítása, miszerint szűrt információk jutnak el hozzánk, kétségtelenül igaz. Fontos-e erre felhívni a figyelmet? Nagyon fontos, mert a netet használók jó része nincs tisztában a net működésével, és nem gondolkozott el ezen a kérdésen, márpedig igencsak kívánatos, hogy ezt mindenki megtegye. Az offline világban sem volt ez másként, ott is szűrt információkat kaptunk, ahogy Pariser az emberi szerkesztővel ezt be is mutatta. Az offline világban is volt, aki tudta, az információknak utána kell nézni, meg kell erősíteni. Sokan azonban ott is megelégedtek egy újság közlésével, vagy épp a szomszédasszony pletykájával.


Mit változtatott ezen az internet? Szinte semmit, csak több lett a könnyen elérhető információ, és a szűrést nemcsak emberek végzik, hanem programok is, többnyire a mi viselkedésünk vagy beállításaink alapján. Vegyük részletesebben szemügyre az előadás két fő állítását, a Facebook faliújságot és a Google kereséseket. Pariser azt állítja, az ezekben működő, személyre szabott szűrő beállítások fontos információktól zárhatnak el minket. Ez csak akkor igaz, ha nem ismerjük a működésüket és nem tudjuk milyen adatsorra számíthatunk. A fontos információktól meg nem zárnak senkit, mert:
  1. Az információk nagy része továbbra sem ezen a két csatornán, hanem az emberek szerkesztette internetes portálokon keresztül jut el hozzánk
  2. A Facebook faliújság nem információ forrás, hanem egy kapcsolattartó eszköz, bár a jelentősége nagy, mert sokan lógnak rajta állandóan, viszont ők a Facebook előtt vélhetően valamelyik másik cset csatornán lógtak
  3. A Google keresések szükségszerűen mindig is szűrtek és sorba rendezettek voltak, nevezetesen a Google keresőt pont ezért hozták létre és pont ezért használjuk
  4. A Google újabban valóban megjegyzi a keresési szokásainkat és igyekszik eszerint minket jobban érdeklő találatokat felkínálni. Ez a viselkedése kikapcsolható, és erre tényleg fontos felhívni a figyelmet
  5. Attól, hogy a Google mindenkinek ugyanazt mutatná, attól az még nem lenne egy tökéletes adatsor (a Bing például mást mutat)

A konkrét eseteken túl gondoljuk meg kicsit általánosabban is a hírek, információk kezelését, mert a vágyott, mutasson meg minden információt, állapot eleve képtelenség.
  1. Tessék tudomásul venni, hogy továbbra sem minden információ érhető el a neten
  2. A neten elérhető információk egy jelentős része nem hozzáférhető mindenki számára
  3. Egy témáról nagyon sok információ érhető el, ezek csak sorba rendezetten juttathatók el az információt kérőhöz, akár a monitoron rakjuk sorba az adatokat, akár kinyomtatva, vagy akár szóban elmesélve
  4. Az információ mennyisége miatt minden adatot feldolgozni képtelenség lenne, mindig is használtunk előszűrést az adatokhoz (tanárok, szakkönyvek, szakfolyóiratok)
  5. A kereső motorok különböző szempontok szerint mindig is szűrték az adatokat, nagy tévedés azt hinni, hogy a szűrés néhány paraméterének megváltoztatása az addigi jó és rendesen informáló algoritmust gonosz, manipuláló algoritmussá teszi (bár valóban lehetne ilyen, szándékosan hamisító és rossz információt adó algoritmust készíteni, de ezt Pariser sem állítja)

Az előadásban a jó és fontos probléma felvetés mellet sajnos van egy kis rájátszás a "nagy testvér mindent lát" hisztire is. A javasolt megoldás pedig elég utópisztikus: kódoljuk be a programokba az ítélőképességet, a polgári felelősség tudatot, mint az újságírói etika XXI. századi megfelelőjét. Vagyis a mostani szűrők helyett egy jobb, igazabb szűrő legyen a programokban és tegye a dolgát. Hát, elég nehéz lesz majd eldönteni, melyik szűrő a jó szűrő!

A szűrők működésének átláthatóságára és kontrollálhatóságára tett javaslattal, viszont maradéktalanul egyet lehet érteni. Ezek a lehetőségek bizonyos fokig már most is megvannak, de valóban nem elég átláthatók és közismertek. Valóban tudnunk kell, mikor, milyen eredményt kapunk a programoktól, tudnunk kell, hogyan ellenőrizhetjük azokat és hogyan kapcsolhatjuk be és ki az eredményt befolyásoló beállításokat. Bármilyen sokat fejlődött és fog még fejlődni az internet, nem az a varázslat, amitől minden információt óhajtásra, az éppen megfelelő formában megkaphatunk, hanem egy eszköz. Kezeljük is úgy.