2011. február 27.

Androméda törzs és a papírcetli

Az Androméda törzs egy vírus, ami egy lezuhanó műholddal kerül a Földre, és elszaporodása kipusztítással fenyegeti az emberiséget. Persze az emberiség megmenekül, okos kutatók egy földalatti, a külvilágtól hermetikusan elzárt bázison megtalálják az ellenszert. Rengeteg ellenanyagot próbálnak ki és figyelik a hatását, és már az első mérési sorozatban is meglelhetnék az ellenanyagot, de akkor nem veszik észre. Csak az eredmények újbóli átnézésekor találják meg az ellenanyagot, jótékonyan és a végsőkig fokozva ezzel a feszültséget. Az érdekes az, hogy mért nem veszik észre már az első átnézéskor a hatásos szert? A tudós aki a monitort figyeli, annak villódzásától egy pár pillanatos epilepsziás rohamot kap, a mérőautomata, aminek meg csöngetnie kéne, nem csönget, mert a csengő nyelve alá egy papírfecni akad be. (A nyomtató leporelló perforált csíkja, ha valaki még emlékszik rá.)

Akkoriban rettenetesen zavart, hogy az író (Michael Crichton) nem tud valami hihetőbb dolgot kitalálni, miért nem cseng a csengő, mert ilyen marhaság a valóságban nincs, főleg nem egy hiper-szuper kutató bázison. Nos, így sok év múlva be kell lássam, az én logikus világra vágyó ifjúi naivitásommal szemben Crichton élettapasztalatának volt igaza. A nagy tervek sokszor ilyen kis, jelentéktelen és utólag szinte hihetetlen marhaságokon buknak meg olykor. Hogy az űrnél maradjunk, gondolj csak a nem egyeztetett mértékegységek miatt a világűrbe távozó űrszondára. És, ha igaz a legutóbbi gazdasági világválságot is egy el nem olvasott sms-nek köszönhetjük.