2011. január 30.

Önkéntes állami nyugdíjpénztár

A bankokban meg szoktunk bízni, de pont az elmúlt 2 év után, azért megcsappant ez a bizalom. Az államban meg hagyományosan bízunk is, meg nem is. Ráadásul az elmúlt években annyi kiderült, hogy 10-20 évre előre tervezni, számolni felesleges, hiszen épp most is egy tíz évvel ezelőtti döntést fordítunk a visszájára. A magánnyugdíjpénztárak tájékoztatói is inkább lebeszélőek, hagyjuk már őket békén, menjünk szépen vissza az államiba. Ahol viszont biztos, hogy a megtakarítást már ma feléljük és nem nagyon törődünk vele mi lesz a nyugdíjakkal tíz, vagy pláne harminc év múlva. Kincstári optimizmus persze van, csak abból nehéz lesz fizetni, meg úgy tűnik hitelből is egyre nehezebb, ha épp nem lehetetlen lesz addigra. Jogi csűrcsavarok is vannak a történetben, például az ez év végétől, a fizetett járulék ellenére nem számolt szolgálati idő nem biztos hogy kiállja az alkotmányosság próbáját (már, ha lesz olyan). Márpedig, ha ez a szolgálati idő mégis számítani fog, akkor bizony, ami most nagyon nem kedvező, az sokkal kedvezőbb lesz. De ki tudja így lesz-e?
Hát, aki eddig még nem döntött aludjon rá egyet, hátha megálmodja mi a jó döntés. Az se lesz kevésbé racionális mint bármely gazdasági okoskodás.