2010. november 11.

Mégis töröd a fejem?

Steve Krug Ne törd a fejem! című könyve alapmű a jól használható weboldalak készítéséhez. Bár megírása óta elég sokat változott a webes technológia a benne leírt alapelveket a webfejlesztők többsége érvényesnek ismeri el. Az egyik ilyen alapelv a jól átlátható, egyszerű navigáció. Magyarán a könnyen kezelhető menü.

Az aktuális webdizájn divat azonban mintha nem kedvezne ennek az olvasóként nekem oly kedves elvnek. Hogy néz ki egy weboldal? Nagyon leegyszerűsítve: felül egy kép (banner), alatta a menü, azalatt 1, 2, vagy 3 szöveghasáb, legalul meg a lábléc. A szöveghasábok egyike a fő tartalom, balról, vagy jobbról két keskenyebb hasáb kiegészítő információkkal, címkék, linkek, képek, ajánlatok, és még ezer más.
Tudom ez csak a kisebb weblapokra és blogokra igaz, és ott is csak egy részükre és csak többé-kevésbé. De ez egy nagyon elfogadott elrendezés, olvasóként az ilyen oldalakon jól kiismerem magam, könnyen navigálok rajta. De mi történik mostanában egyre több oldalon? A banner alatti (feletti) menü többsoros lett, sőt esetleg van a banner felett is és alatt is, és még többsorosak is. Az oldalsávokba is egyre több doboz kerül ki, hol hasznos, hol haszontalan infókkal, sajna inkább az utóbbiakkal. A lábléc meg rohamos hízásnak indult, az elérhetőség, impresszum, és jogi nyilatkozatok mellé vagy helyette egyre több dolog került ki. Lassan a lábléc nagyobb mint a cikk ami alatt van, annyira megnövelik a hasonló cikkekre, a szerző más oldalaira mutató linkek, a bélyegképek a képgalériákról, a legutolsó twittek és ami widgetet még sikerül telepíteni. Ezektől az oldal olyan gazdagnak sok tartalmat kínálónak látszik és valljuk be az ilyen dobozok, apró képecskék és egyéb csicsák a szemnek is kellemesek és segítenek az oldal kinézetét egyénivé varázsolni. Ha céges oldalról van szó, akkor a marketinges és a seós kifogyhatatlan az újabb dobozok és linkek kitevésére vonatkozó ötletekből.

És ebben a nagy buzgalomban az áttekinthetőség bizony kezd elveszni. A többsoros fölső menü sok aloldal esetén még rendben van, ha a menüpontok jól érthetőek. Ha csak azért van, mert a sablon úgy néz ki jól, és csak fel van töltve kényszerből valamivel az már gond. Az oldalsávon és a láblécben ismételt menüpontok, netán a főmenütől eltérő elnevezéssel már nagyon zavarnak. Hogy tudom bejárni a lapot? Mit kövessek? Felül a menüt? Az oldalsáv vagy a lábléc ajánlatait? Melyiket követve maradok a lapon és mikor kerülök máshova? (Minden terméknek és szolgáltatásnak saját weblap saját doménnel, ismerős?)

Jó lenne visszatérni az alapelvekhez és a weblap építésekor vagy a sablon választásánál gondolni szegény majdani olvasónkra. Nem biztos, hogy meg akarja fejteni az oldalunk struktúráját, lehet, hogy bár érdekelné amit az oldalon talál, de inkább elmegy, ha nem ismeri ki magát, nem talál vissza a neki tetsző cikkre.
Legyen tehát az oldalon belüli navigáció a felső menüben, a kiegészítő információk, más szempontú csoportosítások (kategóriák, címkék) az oldalsávban, az oldalról kivezető linkek a láblécben. Nem az elhelyezésük a döntő persze, hanem az egyértelmű felismerhetőségük és az, hogy ne legyenek szétdarabolva, egymástól távolra dobálva az azonos funkciók. Az egyedi, eredeti megoldásokkal nincs baj, ha azok jól felismerhetők és azonnal átláthatók az olvasók számára.