2010. szeptember 29.

Marica néni

A rajztanárnőmről már írtam. Illendő akkor sok tanárom közül a legkedvesebbről is írnom. Marica néni az általánosban a fizikát és a kémiát próbálta a fejünkbe tölteni. Nem volt könnyű dolga, mindkét tárgy a diákok réme csoportba tartozik, a matekkal együtt. Ráadásul a matek tanárunk, aki egy okos ember volt amúgy, éppen építkezett és az óráinak a felét se tartotta meg, mert az iskolai telefonon intézte az építkezés ügyes-bajos dolgait (ez még a kevés telefon és még kevesebb építőanyag korszaka). Márpedig a fizika egy olyan dolog, amihez némi matematikai alapozás szükségeltetik. A fizika órán az új anyagok előtt ezért Marica néni feltette a költői kérdést: vettétek már ezt matematika órán? Majd gyorsan összefoglalta amit már tudnunk kellett volna, és utána jött csak a fizika. Az a fizika, ami majd minden órán kísérletekkel járt és aki nem értette meg a levezetéseket, a kísérleteket az is élvezte és talán meg is értett belőlük valamit. A kémia persze szintúgy, égett a bunzenégő, fortyogtak a löttyök a kémcsőben, színesedtek és füstölögtek.
Ha lyukas óránk volt, mindenki annak örült, ha fizika vagy kémia óra lesz helyette, még akkor is ha ez felelést vagy dolgozatot jelentett. Ennél népszerűbb egy fizikatanár nem lehet, ennél jobban fizikát és kémiát tanítani nem lehet. Ez Öveges professzor szintje.
Mellesleg ezeken az órákon dőlt el, hogy fizika tagozatos gimnáziumba megyek és majdan fizikus szakra az egyetemre.