2010. augusztus 21.

Hírlevél, RSS, Twitter

Hírlevél soha, RSS olykor, Twitter talán. Kedves marketingesek tessék megérteni, a levél az fontos, az feladat, arra válaszolni kell. A levelek közé nem akarok ilyen, nem baj, ha tudok róla, de az se, ha nem, típusú infókat kapni. Erre kiváló az RSS és, ha már nagyon webkettesnek kell lenni, akkor a Twitter. Persze csak módjával, inkább hetente, mint pár naponta, mert leiratkozok ám! Elfogadom, bármilyen maradi eszköz is a hírlevél, van létjogosultsága, mert sokakat csak így lehet elérni. De azt a levelet szépen ki lehet küldeni RSS-re és Twitterre is, és akkor a maradibb ügyfél is megmarad, meg a kockábbak is jóllaknak az infóval. (Igen, tudom, hogy a Twitter az 140 karakter, tessék megoldani.)

És még valami: a nem tudom hanyadik törvény, nem tudom hanyadik paragrafusára hivatkozva, a valahonnan begyűjtött címemre küldött bemutatkozó levél az SPAM. De jószándékú, kedves ember lévén hajlandó vagyok egy (mondom EGY) kattintással leiratkozni. Ha ez egy kattintással nem tehető meg, akkor mindig erős vágy ébred bennem, hogy népi kezdeményezést indítsak a pallosjog visszaállítására.