2009. december 4.

Telefon, a régi szép időkben

Ma épp nem jó T-mobilosnak lenni (olykor meg Gmailesnek). Eléggé függünk már ezektől a hálózatoktól, pár órás kimaradás és sík idegek vagyunk. Bezzeg a régi szép időkben! Ha volt is telefonod az olykor bizony elnémult, de nem ám pár órára, hanem pár hétre. Bejelenteni lehetett a hibát, de ez többnyire semmit se használt, felkereste hát az ember a telefonszerelőjét (az volt nekünk, nem gyógyszerészünk), átadta neki amit át kellett adni és megkérte segítsen már valahogy. Egyszer egy ilyen segítésre el is kísértem a szerelőmet. Elmentünk az elosztó dobozhoz, kinyitotta, kidűlt belőle egy iszonyatos drót gubanc, megkereste a mi érpárunkat, és átkötötte egy másik drótra. Ettől nekünk lett vonalunk, de hogy másnak meg épp megszűnt-e azt nem tudom. Viszont egy hívás 2 forint volt akármeddig is beszéltél. (Még régebben 1 forint is volt, meg persze tantusz, ami leesett.)