2009. október 12.

Oláhul Merinka

Egy régi Ki Mit Tud homályos emléke: a lány csodálatosan mond egy népballadát, mindenkit lenyűgöz, a zsűri nem győzi dicsérni. A zsűri és a közönség is úgy érzi megvan a végső győztes. Aztán a következő fordulóban talán ő mondja Petőfi Csatadalát és egy fiú egy Garcia Lorca verset vagy fordítva. A lány most is zseniálisan és nagyon egyénien szaval, de a Major Tamás vezette zsűri ezúttal a megszokottabb módon szavaló fiút juttatja tovább.

Sok évvel később eszembe jutott a népballada egyetlen sora és szerettem volna elolvasni az egészet. Az az egy sor így hangzott:
Magyarul […], románul […]
A … helyén egy lánynév van magyarul és románul. Így és ennyire emlékeztem, de ennyiből semelyik balladás könyvben nem tudtam megtalálni. Olykor eszembe jutott ez a töredék sor, de nem tudtam hol keressem és már-már letettem róla, hogy valaha is meglelem a verset. De megvan! A legutóbbi Sebő klubbon megkérdeztem Sebő Ferencet és ő persze rögtön tudta. Ez az: Oláhul Merinka.
Gyönyörű, szomorú ballada és nagyon nehéz olvasni is, hát még milyen nehéz lehetett olyan szépen mondani. Tán előkerül a felvétel is egyszer a youtube-on.
(Egyébként nem csoda, hogy nem találtam, mert arra a kevésre amire emlékeztem arra is rosszul.)